Képződés

Jártunk az MTA-ban "Az internet hatása a gyermekekre és fiatalokra" című nemzetközi konferencián, ahol többek között arról is hallottunk előadást, hogy hogyan is kéne a szülőknek viszonyulni a gyermekük internetezéséhez, s hogy miket nem árt tudni a szülőnek és a porontynak, hogy biztonságosan böngészhessen?

Fülöp Hajnalka IT-mentor és a Népszabadság újságírója arról tartott előadást, hogy ellenőrzik-e és mennyireellenőrzik a szülők a gyerekeket internetezés közben, s tanácsokat is adott mindkét félnek, hogy hogyan kerüljék el az internetezésből és közösségi oldalak használatából származó konfliktusokat.

Tény, hogy a szülők 70%-a nem ellenőrzi a gyermeke online tevékenységét. Tény, tehát ez így van. Ebből arra is lehetne következtetni, hogy nem érdekli őket. Dehát minden szülőnek igenis oda kéne figyelnie a gyermekére! A fiatalok többsége először nem is fogja fel, milyen - most vagy később - hátrányos következményei lehetnek a feltöltött képeiből, szövegeiből. Az internet egy fekete lyuk, mely folyamatosan beszippantja az időnket, online aktivitásra sarkall. A gyerekeket hatalmas pofonok érhetik az egyszerűbb beszólásoktól a nagyvilág előtti teljes megszégyenülésig, melyek akkora lelki traumttp://ákhoz is vezethetnek, hogy egész életükre rányomják a bélyegüket. Ekkor jönnek rá, hogy nem csak övék a világháló, s hogy bizony valahogy viselkedni kell ott is. Meg kell szűrni az információt, melyet megosztani kívánnának.

Az oktatásban, a valós életben is egyre többet használjuk a világhálót: a házi feladatot néha e-mailben kell elküldeni, az órákon digitáblákat használnak. A közösségi oldalakat tekintve az iwiw-en körülbelül 5 millió, a facebook-on 1 millió magyar van regisztrálva. Biztos, hogy minden adatunkat ki kell adnunk? Ne feledjük, az ilyen dolgokat a gyermeknek, fiatalnak el kell magyarázni. Hacsak nem akarjuk, hogy úgy végezze, mint például a pedomaci oldalon látható emberek.

A profok azt javasolják, hogy a szülők készítsenek családi házirendet az internet használatra. Nem mondják, hogy tiltsák el a csemetéket a netről, hiszen akkor sok mindenről lemaradnának, ami esetleg a tanulásukat elősegítené. Érdemes megfigyelni, hogy miket néz meg a gyerek leginkább a neten (filmek, videók), ezt mikor teszi (esetleg olyankor, amikor nem is kéne a gép előtt ülnie?), milyen alkalmazásokat használ (a túl sok farm azt jelentheti, hogy fontosabb számára a virtuális tér, mint a valódi világ), esetleg blogot is ír? Az utóbbi felvet újabb érdekes kérdéseket, hiszen a blog tekinthető egyfajta naplónak is, mely igaz, hogy publikus, de általában nem a szülőnek íródik. Mi "lájkolnánk", ha olyanok olvasnák, akiknek nem kéne tudniuk, hogy mi írjuk? Ez természetesen arra értendő, amikor névtelenül íródik a blog.

Mit mondjanak el a szülők mindenképpen a facebook-ra vagy az iwiw-re lépés előtt a gyereküknek? Egyáltalán az is furcsa lehet, hogy erről beszélni kell, pedig kell. Ez egy hatalmas, ismeretlen terep, ahol sok támadás és lelki sérülés érheti a fiatalt, jobb őket megelőzni. Jobb elmagyarázni, hogy visszafogottan kell használni ezeket az oldalakat, hogy nem szabad mindent megosztani, mert bizonyos dolgok nem tartoznak másokra. A családi kapcsolatok bejelölését is érdemes kivesézni, mert a gyereknek esetleg kényelmetlen lehet, hogy egszercsak ott van az adatlapján, hogy az egész nagycsaládja lesi őt a közösségi szájtokon. Érdemes segíteni a gyereknek olyan oldalakat felkutatni, melyek neki és a közösségeinek (osztály, sportklub, szakkör, stb.) is hasznos lehet. Például pályázati szájtokat, kedvezményes kirándulásokat, különleges információkat. Jótanácsok a szülőknek is vannak, nevezetesen: fiaik s leányaik babakori képeikkel ne pedálózzanak a neten, mert ez kellemetlenül érint(het)i őket. Mindenképp beszéljék meg velük, mielőtt ilyesmiket megosztanak közösségi oldalakon. Nem szabad a gyerek barátait bejelölgetni, ebben a korban az ismerős nem úgy ismerős, hogy valakinek az anyukája, hanem inkább barátok és közösségekből ismertek. Másrészt olyan gondolatokat is szülhet a gyerekben, hogy a feljebbvalója kémkedik utána. Az üzenőfalon nincs gyereknevelés, vigasztalás vagy tolakodás! Tehát nincs kijavítás, leszidás, youtube videó küldözgetés, vagy túl sok kérdezgetés. Ezeket személyesen jobb megbeszélni, a közösségi oldalakon csak megszégyenülve érzi magát a fiatal.

A szakértők, s Fülöp Hajnalka is, javasolják, hogy legyen egyfajta e-szülők iskolája, melyben tájékoztatják a szülőket arról, hogy hogyan is viszonyuljanak az egész kérdéskörhöz. Ez lehetne egyfajta túlélő kalauz is, melyet szülőknek, gyermekeknek egyaránt ajánlanak. Az internettől nem eltiltani kell a gyerekeket, hanem ösztönözni kell őket a helyes használatra, valamint elősegíteni az aktivitásukat.

-e-