Képződés

Jártunk az MTA-ban "Az internet hatása a gyermekekre és fiatalokra" című nemzetközi konferencián, ahol külön előadást tartottak az internetfüggésről. Dr. Ritter Andrea, klinikai szakpszichológus külön kiemelte, hogy sajnos csak 2002-ben készült kutatási anyagok állnak rendelkezésükre, s bizony nagy szükség lenne egy újabb kutatásra.

Szóval a 2002-es kutatás szerint leginkább a gyerekek és fiatalok (értsd a 16-20 éves korosztályt) adnak krónikusabb válaszokat egy-egy ilyen felméréskor, ami azért is ad okot aggodalomra, mert nekik pontosan nem ilyen dolgokkal kellene még foglalkozniuk. Összesen két kérdés volt, melyre a felnőttek adtak pozitívabb válaszokat, ezek a szexuális oldalak látogatása és az, hogy ők inkább leülnek a gép elé internetezni a közösségi feladataik rovására.

Az kórosan sok internetezés vezethet egyfajta morális pánikhoz a társadalomban, mely azt jelenti, hogy a fiatalok elmagányosodnak. Ami nem is meglepő, ha belegondolunk, mennyien töltik szabadidejük legtöbb percét a világhálón, ezzel kimaradnak a társas kapcsolatok építéséből.

Ha az internetezők táboráról beszélünk, akkor leginkább azokról van szó, akiknek nem okoz gondot/nehézséget böngészni. Nekik 94%-uk sima internethasználó, aki legtöbbet a munkája, a tanulmányai miatt böngészik. Ez átlagosan a 25-30 éves korosztály, amely célirányosan internetezik. A maradék 6%-ot nevezzük kóros internethasználóknak. Ha egy átlagos képet akarunk róla, akkor középiskolás, leginkább csevegésre és játékra használja a világhálót, gyakoribban fiúkról van szó. Ennek a 6%-nak igen nagy többsége, 85%-uk több, mint négy órát internetezik naponta, tevékenységük a már említett chat-elésből és játékokból áll.

A szakemberek szerint nem itnernetfüggőségről kell beszélni, hanem kóros internethasználatról. A pesszimistább tudósok szerint ez betegség, melyet klinikai kezelésben kell részesíteni (egyébként Kínában már működik ilyen intézet). Az optimisták szerint azonban ez az állapot múlandó, s egy idő után a fiatalok életének részévé válik, egyszerűen elmúlik az újdonság varázsa. Maga a jelenség a szerencsejáték-függőségekhez áll legközelebb, és pszichés problémának tekintendő.

A már említett 6%-nak több, mint a fele 20 éven aluli. Mivel testileg és lelkileg is gyereknek mondhatók, ezért identitásépítésre is használják a hálót. Az internetnek természetesen pozitív hatásai is vannak, hiszen szélesíti a látókört, rugalmas gondolkodásra sarkall, bizonyos mértékben feszültségoldó is. Amit Dr. Ritter Andrea javasol, az a veszélyek tudatosítása - mely nagyrészt a szülők feladata lenne. Másrészt érdemesnek tartja mentálhigiénés segítőközpontok létrehozását az interneten, a tapasztalat azt mutatja, hogy szükség van rájuk. Egyébként meg oda kell figyelni embertársainkra, kapcsolatot kell építenünk másokkal a valós életben, a virtuális tér helyett.

-e-