Szabadidő

Szinte mindenki hallhatott már a kóros soványsághoz vezető anorexiáról, melyről a csontsovány modellek és az agyonkoplalt hírességek juthatnak eszünkbe. Ilyen és hasonló példaképekkel agyukban nőnek fel a gyermekek, s sajnos egyre gyakoribbak a fiatal kori evészavaros bajok.

Az étkezési szokások kialakulása már csecsemőkorban megkezdődik, a baba és az édesanya együttes "munkájaként". Az újszülöttek számára a szoptatás a gondoskodás egyik legfontosabb eleme, s bizony gondokat okozhat, ha az anya túlzottan sikerorientált. Vagyis ha túlságosan örül, ha jól eszik a baba és túlságosan szomorú, ha nem, a gyerek hamar eluralkodik a helyzeten, hiszen egyetlen tiltakozási módja az lesz, ha nem eszik. Így az evés központi kérdéssé válik a családban, s meghatározza az egész gyermekkort.

Leggyakrabban az anorexia nervosa nevű betegség fordul elő, mely igen súlyos és potenciálisan halálos. Összetett okai vannak, a genetikai hajlamon túl óriási szerepe van a családnak és mindenféle társadalmi és kulturális tényezőknek. Az évszázadok során minduntalan változik a "szépségideál", melyet legjobban a kifutókon mérhetünk le. Napjainkban eluralkodott a modellalkat dicsőítése, így a telt idomú hölgyek helyett egyre karcsúbb és soványabb lányok jelennek meg a kifutókon, divatbemutatókon, tévében, reklámokban. Itt természetesen mindig egy idális képet láthatunk: mosolyognak a tökéletesnek mondott alakjukkal. A kamaszok gyakran választják őket példaképként, testképük eldeformálódik, s még a minimális többletsúlyt sem tartják elfogadhatónak.

Az anorexia leggyakrabban serdülőkorban  alakul ki / jelentkezik, ami a 14-16 éves kort jelenti. Pszichiátriai betegségnek számít s elterjedését tekintve a korosztályok fél-egy százalékát érinti. Az is ijesztő - ahogy a lifenetwork is írja -, hogy a gyerekek 10-15 százalékánál megfigyelhető az anorexia 1-2 tünete, habár súlyos állapotot nem okoz, így nem is ismerszik fel. A legfontosabb és legszembeötlőbb tünet, hogy a beteg testképzavaros, vagyis a kóros soványsága ellenére önmagát túlsúlyosnak tartja. Mikor kóros a soványság? Ha a beteg súlya az elvárt súlynál 15%-kal alacsonyabb, s ő mindent meg tesz azért, hogy ez így is maradjon. Ők félnek az elhízástól, nem ismerik be állapotuk súlyosságát, nem tartják magukat betegnek. Pedig a fogyás következtében súlyos testi tünetek alakulhatnak ki, mint a hajhullás, a lelassult szervezetműködés, és/vagy szívműködés, lányoknál elmaradhat a menzesz. Súlyos esetben a tápanyag- és elektrolithiány halálhoz vezethet, mely minden tizedik betegnél be is következik. A hosszan tartó betegség alatt csontritkulás alakul ki, a gyerekeknél megáll a növés és alacsonyak maradhatnak.

Mivel a cél a fogyás, ezért a legtöbbet koplalással igyekeznek elérni ezt: nagyon keveset esznek, minden kalóriát megszámolnak, kerülik a zsíros és tápláló ételeket. Extrém esetekben napi egy alma vagy joghurt és víz a menü. A csökkentett kalóriamennyiség mellett jellemző a fokozott testmozgás, a rendszeres és megerőltető testedzés. Vannak, akikre rátör néha a "falási roham", amikor is néhány perc alatt több ezer kalóriát is elfogyasztanak. Az ez után fellépő bűntudat következtében hányással, hashajtással igyekeznek megszabadulni az ételtől. Ezt nevezzük bulimiának. (A hánytatás további gondokat okoz: a gyomorsav tönkreteszi a nyelőcsövet, a fogakat és a gyomrot is.

Nem elég a testet gyógyítani, sokszor a lelki gyógyítás többet segít, hiszen ha a lélek egészséges, a test is az. Az anorexia gyógyítása nagyon komplex feladat, a legjobb eredmények speciálisan kialakított központokban érhetők el. Először stabilizálják a beteg állapotát, majd a gyógyítás során kialakítják a betegségtudatot és helyreállítják a testképet. Ezeket viselkedés-, pszicho- és művészetterápiával érik el. A legjobb eredményeket a család és a tanárok bevonásával lehet elérni. Nemzetközi kimutatások alapján a kezelt betegek mintegy fele gyógyul meg, negyedének javul az állapota, negyedük krónikusan beteg marad.

Az embereknek meg kell érteniük, hogy a társadalom és a média szerepe a betegség járványszerű terjedésében óriási. A cél az egészséges szépségideál kialakítása lenne, ennek érdekében már a modellek testsúlyát, kinézetét is igyekeznek szabályozni. Ezek mellett fontos a nevelés és a szülők szerepe, mert nekik is és a szakembereknek is tisztában kell lenniük a tünetekkel és ezek súlyosságával, következményeivel.

Amit gondoljunk át: a férfiak véleménye szerint nem árt a felesleg. Semmi izgalmas nincs a deszka alkatú nőkben, akiken "nincs mit fogni". Ők nem szeretik állandóan azt hallgatni, hogy nem eszel, mert fogyózol, vagy hogy állandóan azon sopánkodsz, hogy mekkora feneked van, holott ő pontosan ezért szeretett beléd. A másik, amit nem árt észrevenni, a vezető divatházak és a ruhatervezők legtöbbje azért a fiús külsejű, csontsovány nőkre tervezi a ruhákat, mert nekik ez az ideáljuk, mivel legtöbbjük homoszexuális beállítottságú. Ezért nekik nem is tetszhet soha a nőies nő. Biztosan nekik akarunk tetszeni?

Az anorexia jól látható tünetei

• Hirtelen fogy, vagy a még fejlődő gyerek nem hízik
• Egyedül szeret enni, étkezési rituálékat vezet be, az ételt elrejti (pl. WC-be dobja)
• Túlzottan számlálja a kalóriákat, kínosan kerüli a kalóriadús, tápláló ételeket
• Túlzásba vitt, kényszeres mozgás, edzés
• Alvászavar, depresszió, önértékelési zavar, iskolai teljesítményromlás
• Székrekedés, hányás, hashajtó használata

forrás:lifenetwork
-e-