Szabadidő

Újabb táplálkozástudományi cikkemben leleplezem a cukrokkal kapcsolatos tévhiteket. Igazából több száz cukorfajta van, melyek közül van, amelyik csak a természetben, és van, amelyik csak a laboratóriumokból kikerülve található meg. Mindnek más hatása van az emberi szervezetre.

Szóval milyen cukrok is vannak? (Most nem sorolom fel az összeset, ne ezek a leggyakoribbak, avagy legismertebbek...) A szacharóz egy fehér kristály, általában a kávénkat ízesítjük vele. Két egyszerű cukorból áll, a glükózból és a fruktózból. A glükóz, vagy szőlőcukor, a szervezet legfontosabb energiaforrása. Mellékesen megemlítem, hogy az etanol, avagy folyékony alkohol kiinduló anyaga is. Az agy és a vörösvérsejtek kizárólag glükózt képesek energiaforrásként használni, mégsem kell kilószám fogyasztani, mert csodálatos szervezetünk bonyolult biológiai reaktora szinte mindenből képes előállítani. A fruktóz a gyümölcscukor, mely édesebb az előbb említettnél és a gyümölcsökkel sokat viszünk be a szervezetünkbe belőle. A laktóz a tejcukor, melynek enyhe hashajtó hatása van. A maltóz a malátacukor, ez nyugtató és feszültségoldó hatású; az inulin pedig erősíti a májat és a vesét, ezt az articsókában találjuk meg (ami egy zöldség és szerintem igenis finom).

Különböző cukorpótlókkal is találkozhatunk, főként a boltok polcain sorakoznak a különböző kis bogyókat rejtegető dobozkák, ezek például szorbitot, xilitet, mannitot tartalmaznak. Ezek mesterségesen előállított cukoralkoholok, nem hizlalnak, nem okoznak fogszuvasodást, viszont puffasztanak.

A mesterséges édesítőkről is ejtek néhány szót, például a szacharin, a ciklamát vagy az üdítőkben is megtalálható aspartam is ilyen. Ezekről még nem derült ki, hogy hosszútávon egészségkárosító hatásuk van-e.

A cukrok fogyasztására legjobb, ha odafigyelünk. Főleg, ha fontos az egészségünk és alakunk. Igyekezzünk természetes cukrokat magunkhoz venni, de azt is minél kevesebbet. Mivel a szervezet nagyon sok mindenből képes előállítani a számára szükséges glükózt, ezért nem elsődleges táplálék. Igazából jobban kívánja az agyunk az édes ízt, mint a testünk a cukrot.

Most viszont jöjjenek a tévhitek. Mindenki azt hiszi, hogy a cukor hizlal. Ez így hamis. Igazából a zsír és a cukor keveréke növeli a különböző tájékokon fellelhető hájacskákat, ami a természetben így együtt nem fordul elő - annál inkább az emberi, mesterségesen kitalált ételekben. A testünk csak külön tud elbánni velük, ha együtt kapja őket, a zsírt azonnal elraktározza. A második tévhit, hogy a cukor cukorbetegséget okoz. Ez is hamis, ugyanis: igaz, hogy a cukorbetegeknek nem javasolt a cukorfogyasztás, azonban eddig semmi nem bizonyította, hogy a cukor miatt alakulna ki a betegség. Hamis, hogy a barnacukor egészségesebb, mint a fehér cukor. Bár a barna kicsivel több ásványi anyagot tartalmaz, de nem olyan sokkal, hogy annyit számítson és "annyival" egészségesebb lenne. A cukor nem okoz függőséget. A már említett glükózzá-átalakító-tevékenység miatt akkor már alapból mind függők vagyunk. Az édesség vonzalom hátterében inkább lelki okok állnak, ezért hisszük azt is, hogy a csoki vigasztal. Pedig nem.

Az viszont igaz is és hamis is, hogy a cukor nem illik bele az egészséges táplálkozásba. Meg is magyarázom: a sportolóknak például ez az ideális energiaforrás, azonban egy olyan szervezetnek, amely egész nap egy irodában gubbaszt, vagy legalábbis nem végez különösebb fizikai megterhelést jelentő munkát, annak felesleges. A teste nem tud mit kezdeni a sok fölösleges energiával, így kénytelen elraktározni ínségesebb időkre. Javasolt a gyümölcsök, zöldségek, teljes kiőrlésű pékáruk, sok rostot tartalmazó ételek fogyasztása, melyek az emésztésnek és az alaknak is jók.

Akkor hogy pótoljuk mégis édesség utáni vágyunkat? Ha muszáj, akkor egy-két kocka csoki még nem a világ. Ilyenkor természetesen azt a legnehezebb megállni, hogy ha már ott van, miért is ne faljuk fel az egész táblával?! Pedig muszáj megállni, ha nem akarunk löttyedtek lenni. Ihatunk mézes teát, mely mégiscsak édes, viszont tartalmaz bizonyos enzimeket, amik jótékonyan hatnak a szervezetre. A mézben is sok a cukor, ezért csak csínján! És nem szabad túl forró vízbe rakni, mert akkor elpusztítjuk benne a "jó anyagokat". Egy méhésztől megkérdeztem, és azt válaszolta, hogy ha leforráztunk a teafüvet, várjunk néhány percet (addig kb. 80°C-ra lehűl a tea), és csak ekkor rakjuk bele a mézet. Valamint befalhatunk egy-két darab (!) szárított gyümölcsöt is, melyekben összehalmozódott a sok jóság, azonban magas kalóriatartalmuk miatt nagyon-nagyon keveset szabad csak enni belőlük.

Remélem sok kérdésre választ adott ez a cikk, még jómagam is okosodtam a megírása közben. Ha bármi észrevétel adódna, kérlek, írj a szerkesztoseg@tiedater.hu -ra és válaszolunk.

-e-