Szabadidő

Gyere babám fotózkodjunk az olajfúróban, gyere kis szívem másszunk a hidraulikus targonca átemelőkarjára! Itt a legújabb japán őrület a szenvedélyes gyárlátogatás.

Számos őrült szubkultúra származik Japánból. A legenda szerint, amikor a hetvenes években megjelentek az első játéktermi videojátékok, mindahány százjenes érme rövid úton a lövöldözős szimulátorok gyomrában végezte. Az ázsiai szigetország a bölcsője a világszerte népszerű karaoke-őrületnek is, Tokio Harajuku nevű negyedében pedig fiatalok és idősebbek előszeretettel öltöznek be kedvenc képregényhősük maskarájába, hogy együtt töltsék a napfényes délutánokat a többi kifestett „rajzfilmhős” társaságában. Az sem ritka, hogy vérmesebb versenyzők éjszakánként gyorsulási versenyeken gondoskodjanak a mindennapi adrenalin adagjukról. Mostanában azonban sok szempontból minden eddiginél bizarrabb szubkultúra körvonalazódik.

A „gyárszerelmesek” mozgalma nem lankadó lelkesedéssel látogatja, fotózza és filmezi az ipari negyedek mások által kiesnek vélt vidékét. Ki tudja, talán füstokádó óriásokat látnak a gyárkémények helyén? Mindenesetre tapsikolva, széles mosollyal fogadnak minden ipari méretű gázkibocsátást, zajt. A közösség a turizmus teljesen új oldalára talált rá, hiszen hagyományosan illendő a bámész kirándulószemek elől elrejteni a nagyvárosok ipari kerületét. A megszállott japánokat viszont éppen az érdekli, hogy készülnek el a mindennapokban használt termékek, hogy kerül háztartásaikba az áram, a gáz.

A rendszerint a városok szélére száműzött ipari parkokat bejáró, vezetett túrákról olvasva idősebbeknek talán eszébe juthatnak a szocialista gyárlátogatások. A „Koje moe”-mozgalom éppen abba az ipari szektorba csalja vissza a kíváncsi kirándulót, melytől a jóléti állam megszabadította, azokat a folyamatokat ismerheti meg a bámészkodó, amelyekre kényelme okán természetesnek tud, olyan evidenciákat ismerhet meg, melyeket eszébe sem jut megkérdezni. Különös, de nem haszontalan vállalkozás.

-vn-