Szabadidő

Ej, ezek a szigetek Budapest tájékán… Amott – a Margitszigeten – a kontinens legjobb úszói adnak randevút egymásnak, emitt meg – a Hajógyári szigeten – a könnyűzene szerelmeseit hívják táncba. Hétfőn este, a Sziget Fesztivál mínusz egyedik napján lép fel utoljára – nyilván nem, de fogadjuk el… - a Kispál és a Borz nevű korszakos magyar gitárzenekar.

Ezzel elsősorban annyi változik a magyar könnyűzenei életben, hogy felszabadul egy headliner-hely a nyári fesztiválokon, hiszen a Kispál az utóbbi hat esztendőben kizárólag, mint megkerülhetetlen főfellépő volt jelen a popszakmában, mert nótát összesen ha egyet írtak. Ettől még egy korszak lezárul. Az a korszak, ami számomra egy rádióban nyert Ül műsoros kazettával kezdődött, és az a korszak, amikor hordozható CD-lejátszóval (sic!) utaztunk a Balatonra, és fülünkbe üvöltött a Kispál. Akkor már valahogy mp3-ban volt meg az összes, így elég volt egyetlen lemezt pakolni, akár egy több napos túrára is. Abban az időben még lehetett idézgetni Lovasi sorait a rosszabbul értesült és popzeneileg hátrányos helyzetű lányoknak, akik ilyenkor rendre elképedtek. Asszem ezzel sokat mondtam a Lovasi-szövegek erejéről.

Szóval a Kispál nekem elsősorban fülbe, vagy számítógép mellől elemelt hangszóróból, grillezés mellé hallgatott és énekelt muzsikát jelentett és csak későbben koncertélményt. Az első Kispál-koncertem Sopronban, a VOLT-fesztivál Nagyszínpadánál (hol másutt?) volt. Ez mind közül a leginkább emlékezetes. Természetesen szövegekkel alaposan felkészülve érkeztem, hogy együtt énekeljek hőseimmel, de mégsem a líra, vagy a ritmika maradt feledhetetlen. Hanem, hogy egyszer, két dal között a Lovasi azt mondta a színpadról, hogy forduljatok meg, mögöttetek van egy szép szivárvány! Tízezer ember fordult sarkon legott, és látta meg a szivárványt, amit különben a büdös életben nem látott volna meg, mert momentán a Lovasiékat figyelte a színpadon. Aztán még jó pár jobb-rosszabb Kispál-koncerten vettem részt, de nekem mégis ez volt, ez marad a pécsi alterrock-bandából. Meg a kazetta, ami a mai napig ott díszeleg a sok másolt között, meg a CD, amin még nem volt rajta az utolsó három Kispál-lemez, mert amikor íródott, azok a dalok még el sem készültek. Azon tűnődöm még, hogy vajon melyik a kedvenc Kispál-nótám. Talán a Lefekszem a hóba. Mindegy is. Asszem ma sokat fogom hallgatni.

-vn-