Szabadidő

Vass Virág decemberben megjelent Sokszor csókol, India!című regénye a titokzatos Indiába invitál minket egy csepp önismeret, izgalom és az ősi tudás megszerzésének céljából.

A Sokszor csókol, India! Vass Virág immáron harmadik, az Ulpius-ház gondozásában megjelent regénye, mely a nagysikerű Vulévu című történet folytatása. A regény hősnője, Török Szonja tévériporterként a távoli Indiába utazik, hogy dokumentumfilmet készítsen a misztikus kultúráról és a szigorú szabályok szerint élő nőkről.
Az a társadalom, ahol a házasságok csupán egy százaléka bomlik fel, sokat tudna mesélni a mi örökösen nyugtalan nyugati kultúránknak. Vagy pont fordítva?
A negyedik eljegyzésének felbontása után álló Szonja végre úgy érzi, megtalálta a boldogságot új kapcsolatában, amelyben igazi harmóniára lelt egy klímakutató oldalán. A tökéletes kapcsolat maga a hősnőt is meglepi, de talán kalandvágyó ösztönei még inkább, amikor megpillantja azt a magas, kalapos férfit, aki pár hétre beköltözik Szonja szívébe és tudatába, - több ezer kilométerre Budapesttől. Vass Virág hiteles indiai beszámolója tükröt tart a tradicionális, sokszor a szülők által kötelezett házasságok elé. Nonita, Szonja Bombay-ban élő barátnője amerikai tanulmányai befejeztével kénytelen házasságot kötni a családja által választott férfival. Ranjit tipikus indiai gondolkodású ember. Zavarja ugyan, hogy időnként fizikailag is bántalmazza feleségét, de ezt túlságosan szokatlannak sem tekinti. Elmélete szerint minden az asszony hibája, még az is, ha ő dühös lesz. A Sokszor csókol, India! legnagyobb erénye, hogy autentikus. Nemcsak az ízek, az illatok, a színek jelennek meg az olvasó előtt, hanem a kemény mondatok, a rideg arcok, a fájdalmas szemek, melyek kénytelenek eltűrni egy olyan hagyományt, mely számunkra felfoghatatlan.

Azt gondolom, Indiába akkor vágyik a nyugati ember, ha megnyugvást és válaszokat keres. Párizs szenvedélyes, Róma örök, London előkelő és esős, na de Bombay? Bombay titokzatos. Olyan mint Tibet, mindenki szereti, de senki nem tudja miért. Nem ismerünk buddhista tanításokat, csakúgy, ahogy a hindu vallást sem, mégis érezzük, hogy abban a távoli világban bizony helyre kerülhetne  a nyugtalan szívünk. Vass Virág ebbe a miliőbe irányítja főhősét, korunk jellemző figuráját.  Független, kalandvágyó, okos, romantikus, - de azért két lábbal a földön járó, a szőke hercegnek már búcsút intő, inkább a magabiztos szandálos hősökért rajongó- nő. Szonja a boldogságot keresi, néha pedig a kalandot. Talán túl sokat gondolkodik az életről, de hát egyetemet végzett nőként ezt is várják el tőle. Hogy is tudna annyi harc és elismertség utáni küzdelmet követően bólogató, mindenre legyintő minta- feleség lenni?  Vass Virág könyve annyi kérdést vet fel, hogy arra már a regényben feltűnő bölcs, Karol bábá sem tudna válaszolni, pedig a képlet egyszerű. Szonja végre feleség lesz, Nonita pedig elválik. Abszurd. Mégis ez az egyetlen út. Szonja és Nonita a virtuális női-lét horizontjának két szélső pontja. A jó megoldás mindig középen van. Ezért változik a mai, nyugati nő és emiatt csap az asztalra az indiai feleség.

Vass Virág több évtizedes újságírói tapasztalatával, egyedi író stílusával és gondos kutatómunkájával igazán elgondolkodtató munkát hozott létre. Várjuk Moszkvai kalandjait!

Vass Virág: Sokszor csókol, India! Ulpius-ház Könyvkiadó, 2010

(r)