Útfélen

A globalizáció megállíthatatlan, ez biztos. Több ezer kilométer távolság ide vagy oda, a taiwani kultúra utat tört magának, és egyszerre nem egy, hanem két budapesti múzeum életét pezsdítette fel, a maga távol-keleti, misztikus módján. A Határtalan sziget kiállítás megnyitóján jártunk.

Egy keleti kultúra és egy kis, közép-európai ország találkozása a művészetek jegyében mindig nagy izgalmat ígér. Vajon mi foglalkoztat manapság egy taiwani művészt és mit jelentenek a távol-keleti üzenetek a magyar látogatók számára? Ezen kérdéseket boncolgatva sejtettem, hogy mi fogad majd a tárlaton. A kiállítást járva, beigazolódott szinte minden elképzelésem… Videó-művészet, szociofotók, igazi tradicionális minták, itt-ott piros szín, fájdalom az arcokon, gyönyörű tájak, és a határtalan óceán…
Rögtön az első terembe érve kínai nyelvleckéket vehet a látogató, de nem a megszokott, hagyományos módon. Taiwan számára alapvető problémát okoz a ki- és bevándorlók helyzete, kulturális, nyelvi különbségeik kezelése. YU Cheng-Ta Hasbeszélők című sorozatának elkészítésével határozott álláspontot (avagy kritikát) fogalmaz meg az európai és keleti nyelvek között húzódó különbségekről, azokból fakadó nehézségekről. Vicces, egyben szomorú félreértések hada olvasható a kis képernyőkön. 

A bevándorlók „nyelvleckéi” után értelmetlennek tűnő vállalkozásra invitál minket WANG Ya-Hui 2008-as Trópusi projekt: Hóember alkotása. A Taiwan éghajlatába egy csöppet sem illő hó megjelenése több gondolatot ébreszthet bennünk. Kézenfekvő lenne a globális felmelegedés s.o.s. üzenetének értelmezni a videót, de azt gondolom, a művész célja más is lehet, például az egyszerű, étel hűtésére használt hó, valós környezetbe történő elhelyezéséből fakadó gondolat-kizökkentés.

A félig nyitott ajtót megpillantva következtethetünk a következő alkotás „geometriájára”. Az infrastruktúra fejlődése sok kihívást hozott Taiwan számára, ahogy a világ gyors változása, modernizációja is. A „minden változik” és „minden bonyolult” életérzést TAI Han-Hong videó alkotásánál jobban nem adhatja vissza semmi. A látogató képtelen felfogni, hogyan képes valaki ennyi ajtót, ablakot, műszaki berendezést, zárat ily módon összekombinálni. A néhol felbukkanó kinti, egyszerű utcai táj hoz csupán nyugalmat egy-egy pillanat erejéig a nézőben.

A kiállítás legszebb sorozata FAN Hsiao-Lan nevéhez kötődik. MAKUTAAY - Nemcsak egy nő című munkái gyönyörű tengerparti táj előtt örökítenek meg egy szinte meztelen, idősebb korú nőt. A végeláthatatlan tengert figyelő női alak a hatalmas szabadság megélésével találkozik, mely azontúl, hogy idillikus, valódi, XXI. századi üzenetet hordozhat a taiwani nők számára. YEH Wei-Li Isteni jel címet viselő alkotása lecsupaszított szobában mutatja be egy piros fotel „fejlődéstörténetét”, virágkorától pusztulásáig. Egyszerű, érthető üzenetet fejez ki, mely visszavezethető a taiwaniak generációs különbségeiből kialakult problémákra, a hirtelen jött modernizációra. A kiállításon jellemzően megjelennek a tipikus keleties használati tárgyak, ételek, üzletek, melyek mind-mind autentikus képet idéznek Taiwan életéből. LIU Ho-Jang 2005-ös Árucsere című munkája egy pillanatra megidéz nekünk egy zsúfolt taiwani város minden ízét, illatát.

A tárlat egyetlen „hagyományos” távol-keleti motívumvilágát az utolsó terem hozza el a látogatónak. Színes, geometrikus, tradicionális alkotásokat láthatunk TZENG Yong-Ning tollából. Szó szerint, ugyanis az egyedi alkotások golyóstollal készültek.

A Taiwan calling - Határtalan sziget című kiállítás március 6-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.

(r)